<kapcsolat felvéve>

– Sziasztok! A nevem Ilyan, de a barátaim csak Zümmnek szólítanak. Meg mindenki más is. Szóval hívjatok csak nyugodtan ti is Zümmnek.

– Szia Zümm!

– Hahó!

– Szia!

– Hej!

– Tudom régen voltam már köztetek, de elég sok minden változott az életemben és sok mindennel kellett foglalkozni. Emlékszem említettem, hogy akarunk a társaimmal egy hajót venni és azzal bejárni a galaxist. Azt is említettem, hogy mennyire nehéz, lényegében lehetetlen kölcsönhöz jutni, hogy meg tudjuk venni azt a hajót, amit szeretnénk. Hát végül sikerült találni valakit, aki hajlandó volt pénzt adni. Hogy ki ez a személy, inkább nem mondanám el. Jobban jártok vele, ha nem tudjátok. Most viszont jön a feladat második fele. Vissza kellene fizetni ezt a pénzt. Ráadásul minél hamarabb, nehogy ez a személy, akit nem nevezünk a nevén kitalálja, hogy még többet kellene visszafizetni, mint amennyiben megállapodtunk.

Szerencsére sikerült nagyon hamar egy szállítási feladatot megszerezni. Egy űrállomásról kellett egy bánya-aszteroidára ételt és felszerelést vinni. Semmi különleges, de inkább 50 ilyen, mint egy olyan, ahol szétlőhetik a hajót és minket is. Szóval leszálltunk az űrállomásra, a társaim meg egyből kirajzottak. Már odafelé menet morogtak, hogy nem bírják már sokáig összezárva. Nem is értem. Akkor miért kezdtek bele ilyenbe? Tudták, hogy ez lesz. Én imádom ahogy a nagy semmiben utazunk. Amikor elhagyták az űrhajót, akkor legszívesebben kiszálltam volna az űrállomásról, hogy egyedül legyen a nagy csendben, a nagy feketeségben… Na de ezt nem tehettem meg, mert több óra, mire az ember megoldja meg sose lehet tudni mikor lesz a hajóra szükség, ha esetleg menekülni kell.

És hát majdnem igazam lett. Mert ha menekülni nem is kellett, de a társaimat visszafelé jövet megtámadta valaki. Sőt, három valaki. Egyelőre nem tudjuk miért. Tippünk van, hogy kik lehettek, de inkább ezt sem mondanám el. Egyrészt nektek biztonságosabb, másrészt még azért nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy azok voltak, akiket tippelünk. Bár elég erős a gyanú. Szóval volt egy kis harc, de főleg Gadunnak köszönhetően mi győztünk. Azért merek „mi”-t mondani, mert a végefelé, amikor meghallottam, hogy valami balhé van kint, én is előmerészkedtem a hajóból és az egyik támadót sikerült hátbalőni. Nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Ami furcsa volt, hogy a testek teljesen megsemmisültek, amikor meghaltak. Az biztos, hogy nem egyszerű helyi macsó csávók voltak.

Gyorsan mindenki bejött a hajóba, hogyha menekülni kellene, akkor egy helyen legyünk. Szerencsére erre nem volt szükség és megérkezett az űrállomás egyik biztonsági főnöke is. Ilyen biztonsági főnök én is tudnék lenni. Nem akarom megcsinálni, de lehet ugráltatni a biztonságiakat. Mert csak a szája volt nagy, de később, amikor bizonyítékot is vittünk neki, akkor már nem érdekelte a dolog. Hmm… Lehet őt is a Helix konzorcium pénzeli? Jajj!!! Ti ezt most nem hallottátok, jó?

– Majd kitöröljük a felvételből.

– Köszönöm! Szóval aznap már nem történt semmi érdemleges. Másnap még a maradék árut pakolták be, mi Stakoval átvizsgáltunk mindent, nehogy valami extra dolgot is vigyünk a bányába vagy egyáltalán ne érkezzünk meg oda. Gadun és Thomas meg a környéket járták és ki is derült, hogy valaki le akarta nyúlni a szállításunkat. Szerencsére már le volt foglalva. De olyan alacsony árat ajánlott érte, ami mögött biztos valami tisztességtelen dolog rejlett, mert ennyiért még a költségei sem térültek volna meg. Szerencsére a dokkmester gyorsan elzavarta és maradt a miénk a szállítás. Miután minden elrendeződött, elindultunk a bányaaszteroida felé.

Az út öt napig tartott, említésre méltó dolog szerencsére nem történt azon kívül, hogy végre lett annyi alkatrészem, hogy össze tudtam rakni a robotomat. Még nem tudom mi lesz a neve. Lehet Szolga. Hamár szolgál, nem? A bányászok már nagyon vártak minket, csak nem úgy, ahogy gondoltuk. Ugyanis eltűnt az egyik mérnökük, küldtek is kérést az űrállomásra, hogy küldjenek valakit. Aztán megkaptak minket. Az eltűnt mérnököt Mike-nak hívják. Vagy már lehet csak hívták, mert a bányafőnök, Sonya, és a másik mérnök, Rosa, elmondása alapján nagyon furcsán viselkedett az utóbbi időben. Ráadásul egy szkafander is hiányzott és ha kiment a bányán kívülre, akkor már biztos nem él. De ha Sonya úgy gondolja, hogy még megéri megkeresni, akkor nem fogok ellentmondani. Egyrész, mert Veyriumot ajánlottak a segítségünkért cserébe meg Sonya nem az a nőszemély, akinek csak úgy ellent mernék mondani.

Ami érdekesség még volt, hogy három hete érkezett egy másik hajó is. Fedélzetén egy geológus professzorral. Ha tényleg az, mert annak a cégnek a szolgálatában áll, akik az űrállomáson megtámadtak minket. Ekkora véletlen meg nem lehet.

Szóval elkezdtük átvizsgálni a bányát. Először Mike szobáját néztük meg. Semmi különleges. Egy-két apróság, amiből látszódott, hogy mérnök és többet megengedhet magának, mint egy egyszerű bányász, de semmi különleges. Mivel mondták, hogy Mike egyszer a fürdőben összetört egy csaptelepet és nem az a fajta volt, aki csak úgy megrongálna dolgokat, ezért gondoltuk, hátha ott lesz valami nyom. Hát lett. Mert ahogy nézelődtünk a plafonról hirtelen lepottyant egy hol teljesen átlátszó, hol teljesen fekete – sajnos nincs rá jobb szavam – szörnyeteg. Rengeteg szem, rengeteg csáp, rengeteg, szinte agyar méretű fog. Hát én abban a pillanatban besz… nagyon megijedtem. Szerencsére ott volt Gadun, mielőtt a szörny bármit tudott volna csinálni, három lövéssel széttépte. Innentől tuti két helyen fogok tartózkodni. Vagy hajón, vagy Gadun mellett. Ami még kicsit aggodalomra ad okot, hogy a szörny darabjai apránként szétolvadtak és elkezdtek lecsorogni a lefolyón a fürdő alá, ahol a bánya vízkészlete van. Én abból a vízből aztán nem akarok inni. Ezután elindultunk…

(kivehetetlen hang a hajó belsejéből)

– MOST NEM ÉREK RÁ! DOLGOM VAN.

(kivehetetlen, de hangosabb hang a hajó belsejéből)

– JÓL VAN! JÓL VAN! MEGYEK!

Bocsánat, de most el kell mennem. Valami van a hajtóművel és persze nekem kell megszerelni, mert más…

(kivehetetlen hang, igencsak kivehető, rengeteg átkozódással megtűzdelve)

– JÓL VAN MÁR! INDULOK!

<kapcsolat vége>

Once upon a time...